Írások, interjúk

A Mattolna blogban írásokat, interjúkat, elemzett partikat teszünk közzé. Minden ami sakk! Célkeresztben Tolna megye.

Beszélgetés Rudolf László Hexasakk Európa - és világbajnokkal, a Bátaszéki Sakk Klub vezetőjével.

Rudolf László régóta már megyénk sakkéletének egyik oszlopos tagja. Hosszú éveken keresztül szerkesztette a Mattolna újságot, az elnökség titkára volt, vezeti a Bátaszéki Sakk Klubot. Mindezek mellett aktívan játszik még ma is. A beszélgetés apropója azonban most a 40 évvel ezelőtt, hazánkban is elinduló hexasakk volt. 

Gál Peti családról, sakkról és hexasakkról, nomeg az első online, sakkcsapat világbajnokságról kérdezte Lacit.

Laci! A sport bármely területén Európa, vagy a világ képzeletbeli trónjára felülni fantasztikus érzés lehet! Te mindkettőt elérted a hexasakkban, amihez szívből gratulálok! Sőt, 2020. augusztus 11-én volt 40 éve, hogy londoni első játszmáddal elkezdődött a magyarországi hexasakk is. Azonban még mielőtt rátérnénk a sakk eme érdekes formájára, hadd kérdezzelek kicsit a "hagyományos" sakkról. Mikor és hogyan ismerkedtél meg a játékkal? Milyen szerepet töltött és tölt be az életedben ez a nemes játék?

Alsós lehettem, amikor egy osztálytársamnál először láttam sakk-készletet. Hamarosan mi is kaptunk egyet ajándékba. Apám tanította meg nekem és bátyámnak a lépéseket és sokáig csak velük játszottam mérkőzéseket. Amikor először sikerült megverni apámat sakkban, lesöpörte a figurákat és soha többet nem játszott velem. Akadtak viszont más ellenfelek: Péter Jánoshoz, általános iskolás, később gimis osztálytársamhoz azért jártam el rendszeresen sakkozni, mert az ő édesapja is szeretett játszani, és egyáltalán nem zavarta, ha néha megvertem. Ottó nagybátyámtól már egy kis elméletet is tanultam. Ő magyarázta el nekem az egy bástyával történő mattadáson keresztül az oppozíció lényegét. Gimis koromban a matematika mellett a sakk volt a mindenem! Péter Jánossal - nekem ma is Büdör! - "megfertőztük" az osztálytársakat és rendszeresen bajnokságokat rendeztünk az összes fiú és néhány lány osztálytársunk részvételével. A négy év alatt mindig megnyertem a gimis házibajnokságot: vagy egyedül, vagy Büdörrel holtversenyben. Amikor megvettem életem első Magyar Sakkéletét, onnantól kezdve előszeretettel oldottam, sőt néha szerkesztettem is feladványokat. Elkezdtem levelezési sakkot játszani, figyeltem a hazai és nemzetközi sakkversenyeket. Óriási hatással volt rám Bobby Fischer játéka és eredményessége. Amikor világbajnoki párosmérkőzéseken 6:0-ra lesöpörte Tajmanovot és Larsent, én megjósoltam, hogy lesöpri Petroszjánt és Szpasszkijt is! Donyeckben végeztem az egyetemet és természetesen ott is kerestem a sakkozási lehetőségeket. Rendszeres résztvevője voltam az egyetemi bajnokságoknak, itt szereztem meg először a harmad-, majd a másod- és végül az első osztályú minősítést. Nem csak a vörös diplomát, de a Szovjetunió I. osztályú sakkozója címet is megszereztem Donyeckben! A külföldi diákoknak külön is rendeztek egyetemi bajnokságot, amit szinte mindig sikerült megnyernem. A Donyecki Műszaki Egyetem első táblásaként pedig rendre a győztes csapat tagja voltam a városi egyetemi bajnokságon és utaztunk hol Kijevbe, hol pedig Lvovba a köztársasági döntőkre. Ma az interneten követem a sakkversenyeket, péntekenként pedig játszunk a sakk klubban. A sakk továbbra is az első helyen szerepel az életemben!

Az első sakkos oklevelemet 50 évvel ezelőtt kaptam
Az első sakkos oklevelemet 50 évvel ezelőtt kaptam

A család nem mindig tolerálja jól a sakkot, mert ez a játék igen időigényes, ezáltal fontos órákat vehet el a szerettektől. Te ezt talán a legjobban "oldottad meg", mivel mindkét lányod, kicsi koruk óta sakkozik. Polgár apuka módjára, tervszerűen terelted őket a sakk fele, vagy egyszerűen csak megtetszett nekik a játék?

Ebben eleinte nem volt tervszerűség, egyszerűen "csak" megtetszett nekik a játék. A kisgyerekek hajlamosak arra, hogy önkényesen ide-oda, nem szabályszerűen lépnek a figurákkal. Anna és Kata már óvodás korában megismerte a Chess Battle nevű számítógépes sakkozó programot és érdeklődéssel figyelték, ahogy a figurák ütéskor "lekaszabolták" egymást. Eleinte én kezeltem a programot, hamarosan azonban ők is szerettek volna játszani a számítógép ellen. Ehhez viszont előbb meg kellett tanulni szabályosan a lépéseket. A sakk őket is "megfertőzte" egy életre! Én csak a lehetőségeket ajánlottam fel nekik, soha semmi nem volt kötelező. Óvoda után bejöttek az általános iskolába, ha épp sakkszakkört tartottam a gyerekeknek. Lányaim eleinte nagyon félénkek voltak és csak egymással sakkoztak, hiába hívták játszani őket a többiek. Egy-egy csokival azonban sikerült elérni, hogy másokkal is megmérkőzzenek. Ekkor már látszott, hogy van tehetségük a játékhoz. Innen egyenes út vezetett a decsi sakkedzésekre, a gyerekversenyekre, melyekből egyre több volt. Amikor már Annának a decsi sakkedzések is kevésnek bizonyultak, mert ő mindig többet és többet akart tanulni és tudni, akkor hetente egyszer eljárt Paksra Molnár Bélához különórákra, Eleinte Kata is ment vele, de ő hamar megunta ezeket a különórákat - Decsre továbbra is szívesen eljárt - és nem erőltettük tovább. Anna a sakk mellett furulyázott és néptáncolt is. Amikor egyre gyakrabban volt ütközés programokban, akkor én azt mondtam neki: Te döntöd el, hogy hova mész, mit csinálsz, de ha rám hallgatsz, akkor elsősorban azt választod, amiben már sikerélményed van! Így maradt meg Anna számára is legfontosabb dolognak a sakk...

Anna nem is akármilyen szintig jutott el, nemzetközi mester, olimpikon és háromszoros magyar bajnok. Jelenleg azonban híres Youtuber lett, a legjobbak sakk partijait közvetíti. Hogyan éled meg ezt Édesapaként, hogy látod a lányod Magnus Carlsennel beszélni, vagy az ő játszmáikat kommentálni? Valószínűleg nem jó az összehasonlítás, azonban én teszek egy próbát: szerinted melyik a jobb, a legjobbak ellen játszani, vagy a legjobbakat (a legjobb módon) közvetíteni?

Én sajnálom, hogy Anna már nem sakkozik versenyszerűen, mert így nem tudom az ő játszmáit követni az interneten, nem tudok szurkolni neki, együtt örülni vagy bánkódni vele. De ha neki ez így jó versenyzés nélkül, "csak" kommentálni a mások játszmáit, esténként pedig "streamelni" a rajongóival, akkor legyen!

Rudolf Anna "munka közben".
Rudolf Anna "munka közben".

(Ha szeretnéd követni a facebookon, itt megteheted: https://www.facebook.com/AnnaRudolfChess/)

Visszatérve hozzád. Napjainkban is játszol még és a Bátaszéki Sakk Klubot összefogod. Nekem mindig úgy tűnt, egy igen lelkes társaságról van szó, akiknek a sakk az egyik legszebb hobbijuk. Például nagyon szimpatikus volt, hogy van klubnapotok, amikor mindig összejön a társaság nagy része kicsit sakkozni, elemezgetni. Mondanál pár szót az egyesületről? Mióta létezik, milyen célokkal, tervekkel működik?

Bátaszéken régóta működött sakkszakosztály a sportegyesületen belül, de mindig olyan "mostohagyerekek" voltunk. Én a katonaságtól való leszerelésem után, 1980 nyarán tudtam bekapcsolódni a helyi sakkozásba, mert gimis koromban éppen nem volt sakkcsapat Bátaszéken, utána pedig hét évig nem is voltam szinte itthon. 40 évvel ezelőtt Somosi József és Komonyi Orbán vezették a szakosztályt. Már akkor is összejártunk hetente sakkozgatni, háziversenyeket rendeztünk, melyeken eleinte a bátaiak is részt vettek. A megyei csapatbajnokságban hol az első, hol a másodosztályban szerepeltünk, néha mindkettőben. 1991-ben hat éves Borsod megyei tartózkodás után visszaköltöztünk Bátaszékre, ismét aktívan bekapcsolódtam a helyi sakkéletbe. Szép lassan átvettem Komonyi Orbántól a csapat vezetését és 1998. január 14-én 22 fővel megalakítottuk a Bátaszéki Sakk Klubot a sportegyesület sakkszakosztályának jogutódjaként. A Tolna Megyei Bíróság 1998. március 16-án hozott végzésében 986. sorszámmal vette nyilvántartásba a társadalmi szervezetek között. Alapításakor a klubnak három fő célja volt: 1. A Bátaszéken sakkozni vágyók sakkozási lehetőségének biztosítása tömegsport szinten. 2. Utánpótlás tervszerű nevelése, 3. Versenysakkozás támogatása. Fénykorunkban harminc tagunk is volt, az első években év végén tartottunk taggyűléseket, de igazából sosem működtünk úgy, mint egy egyesület. A kötelező önkormányzati, adó és KSH beszámolóknak mindig eleget tettem, de az utolsó kettő egyre nagyobb "nyűgnek" bizonyult számomra. Amikor pedig kezdték az egyesületek működését átvilágítani, akkor egyre világosabbá vált, hogy a Bátaszéki Sakk Klub egy baráti társaságként, nem pedig igazi egyesületként működik! Szinte megkönnyebbülésként vettem, amikor 2017-ben hivatalosan is megszűnt az egyesület. Ezt leszámítva azóta semmi nem változott életünkben: ha tehetjük péntek esténként találkozunk, sakkozgatunk, beszélgetünk, Balogh Peti tanyáján főzőcskézünk, közösen nézünk focimeccseket. A Szilvesztert pedig évek óta felváltva mindig valamelyik sakkozónál ünnepeljük meg tandemsakkozással egybekötve. Mivel általában sokkal több kaja készül, mint amennyit Szilveszterkor el tudunk fogyasztani, Újév napján, sőt néha még január 2-án is visszamegyünk a "tett színhelyére"!

Térjünk át akkor a számomra oly izgalmas hexasakkra. 2020. augusztus 11-én volt 40 éve, hogy az első meccsed játszottad Londonban, és ekkortól vonult be hazánkba is a hexasakk. Először is elmondanád, hogy mennyiben és miben különbözik ez a sakktól?

91 hatszögletű mező alkotja a szintén hatszögletű hexasakk táblát. A mezőket három színnel különböztetik meg egymástól, hogy azonos színű mezők az oldaluk mentén ne érintkezzenek egymással. A három szín miatt három-három futóra van szüksége mindkét félnek és a tábla formájából adódóan világosnak és sötétnek is kilenc-kilenc gyalogja van kezdéskor. Az alapállás sajátossága még, hogy nincsen sáncolás a hexasakkban. Wladyslaw Glinski, a hexasakk létrehozója patt esetében háromnegyed pontot adott a pattolónak és egynegyed pontot a bepattolt félnek. Nagyon ritka volt a patt, bizonyos trükközésekre is lehetőséget adhatott a versenyek végén, ezért Magyarországon el lett törölve ez a szabály.


Te mikor és hogy ismerkedtél meg ezzel a játékkal? Hogyan emlékszel az elsőre partidra, Londonra?

1980 márciusában Lentiben, katonaként kezembe került az Inter Press Magazin akkori száma és meglepődve olvastam benne egy cikket a "lengyel sakkról". Oroszul írtam egy levelet a cikkben megadott varsói címre, újabb információkat és hexasakk táblát kértem tőlük. Kellemes meglepetésemre küldtek egy papír hexasakk táblát és megírták, hogy augusztusban Londonban lesz egy nemzetközi verseny, s ha tudok, menjek el! Mi sem volt természetesebb 1980-ban (!) sorkatonaként (!!!), hogy elvállaltam a felkérést. Regénybe illő, hogy akkor én frissen leszerelt katonaként mégis kiutazhattam Londonba. Ott tudtam meg a lengyelektől, hogy az IPM cikke után kb. száz érdeklődő levelet kaptak Magyarországról és mindenkinek írtak a majdani londoni versenyről. Vagy csak egyedül én vállaltam az utazás nehézségeit, vagy más is ment volna, de nem sikerült elintéznie azt, nem tudom. Valahogy én lettem a "kiválasztott", mert már akkor sem ijedtem meg a lehetetlennek tűnő feladatoktól: "Nincs lehetetlen, csak tehetetlen" - szoktam mondogatni... Tehát úgy mentem ki Londonba, hogy itthon csak néhány gyakorló meccset játszottam Péter Fábián Béla nagybátyámmal. Szerencsémre a verseny kezdetéig - kint tudtam meg, hogy az I. Európa Bajnokságra "csöppentem bele" - volt négy teljes napom, mert először az angol és a lengyel válogatott játszott két napos oda-visszavágós csapatmérkőzést, jött a szombat és a vasárnap, amikor nem volt semmi hivatalos játék. Én viszont éjjel-nappal játszottam a lengyelekkel! Eleinte "cipóra" vertek, aztán kezdtem egyre nagyobb ellenállást tanúsítani, végül már én is nyertem egy-két partit. Az első partim azért is emlékezetes, mert a 25. születésnapomra esett! Úgy ültem le játszani, hogy ne kapjak ki gyorsan, ne nézzek el egy lépésben figurát. Ezt olyan jól sikerült megvalósítani, hogy világossal az angol Brian Towers ellen a 38. lépésben nyertem...

Annyira belejöttél a hexasakkba, hogy nyertél Európa bajnokságot és világbajnokságot is. Én csak annyit tudok ezekről (mert Google a barátom), hogy az Európa bajnokság 1984-ben Szekszárdon, a világbajnokság pedig 1990-ben, Pekingben volt. Mindegyikről viszont lényegesen több érdekelne. Volt bármiféle kvalifikáció? Hányan indultak ezeken a versenyeken, milyen időbeosztással zajlott, illetve a saját eredményeid felidéznéd nekünk?

A II. Európa bajnokságot Szekszárdon rendezték 1984-ben 26 indulóval. Erre az EB-re sem volt még kvalifikációs verseny, de minket magyarokat az addigi eredményeink alapján rangsoroltak és hívtak meg, illetve állították össze a 3 fős válogatott csapatokat. Több ország játékosa viszont úgy jutott el erre az EB-re, mint én négy évvel korábban a londonira: meghívták őket, hogy minél több ország képviseltesse magát! 2x2 óra volt a játékidő, plusz 30-30 perc óra visszaállítás a 40. lépés után. (Hol vannak ma már ilyen öt órás partik?) 9 fordulós volt a verseny. Az első három "kötelező" győzelem után a 4. fordulóban kikaptam a csehszlovák Gyarmati Tihamértól. Ez még belefért volna, de amikor a hatodik fordulóban szintén világossal nem tudtam legyőzni az egyik legnagyobb hazai riválisomat, Botkó Imrét, úgy éreztem, az EB-arany elszállt. Egy EB-ezüst után mindenki aranyat várt tőlem hazai "pályán"! A 7. fordulóban a címvédő és Szekszárdon is az első helyen álló Marek Mackowiak ellen sötéttel kellett megpróbálnom a lehetetlent, hogy győzelemmel végre átvegyem a vezetést. Öt órás parti és 80 lépés után ez sikerült. Az utolsó két fordulóban két honfitársam, Buzási József (ő ráadásul bátaszéki is volt) és Hámori András ellen világossal kellett hoznom a "kötelező" győzelmet, ami szintén nem volt egyszerű, de sikerült! Csapatban is 1 ponttal megelőztük a lengyeleket, így Szekszárdon rögtön két Európa bajnoki címet szereztem.

Az 1990-es pekingi világbajnokságra zónaközi versenyekről lehetett kijutni 1987-ben. Két hónapos tartalékos katonai szolgálatomat töltöttem a miskolci KIEG-en, amikor ismét meghívást kaptam Londonba az ottani zónaversennyel párhuzamosan tervezett nemzetközi versenyre. Ez még lehetetlenebbnek tűnt, mint az 1980-as utazásom két hónappal a katonaság után: ezúttal a leszerelés előtt néhány nappal kellett volna kiutaznom Londonba. Feletteseim segítőkészek voltak, de nem mertek előbb leszerelni a honvédségtől, ezért inkább kiengedtek úgy, hogy papíron még katona voltam!!! Már a személyi igazolványomat is kissé szabálytalanul adták oda, hogy előbb útlevelet, majd vízumot tudjak magamnak intézni Angliába. Arra kértek, hogy ne keveredjek semmilyen balhéba, mert nagy nemzetközi botrány lett volna belőle, ha a Varsói Szerződés katonáját egy NATO országban esetleg letartóztatják. Megúsztam balhé nélkül, csak a tervezett nemzetközi verseny maradt el, így én lettem a londoni zónaverseny főbírája. Cserébe Marek Mackowiakot bízták meg a szabadkai zónaverseny bíráskodásával, amelyiknek az időpontját úgy határozták meg, hogy Anna lányunk születése se akadályozza meg az én részvételemet. Igaz, hogy sikerült egyszer megint kikapnom Gyarmatitól, ráadásul egykori londoni tanítómesterem, a lengyel Waldemar Seliga ellen is buktam egy partit a kettőből. Amikor azonban mindenképpen kellett nyernem, akkor visszavágtam Gyarmatinak az első körben elszenvedett vereségért és végül Botkó Imrével holtversenyben jutottunk tovább a négyes döntőbe. Különböző helyszínek és időpontok merültek fel, hol játszunk majd a világbajnoki címért. Az időközben utazási irodát nyitó Buzási József szervezte meg a kínai utat, ahova vonattal (!!!) utaztunk. A Bátaszékről való elindulástól számítva a 11. napon érkeztünk meg Pekingbe. Nem csoda, hogy a másik magyar, a 15 évvel idősebb Botkó nem vállalta az utazást. Helyette Sziráki László, szintén nagy hazai ellenfelem ugrott be utazónak, de végül csak túristáskodott Kínában, mert a lengyel Mackowiak és az olasz Yuri Garrett nem járult hozzá Sziráki indulásához. Mackowiak joggal tartott tőle, "Piccolo" meg féltette a biztos harmadik helyét. A körmérkőzésen kiejtettük az olaszt. A két játszmás döntőben az első mérkőzést világossal elvesztettem, a másodikban sötéttel nyerési kényszerben sikerült egyenlítenem. Akkor még nem volt divat a gyorsított tempójú rájátszás, újabb hosszú partik lejátszására viszont nem volt idő, ezért holtversenyt és két világbajnokot hirdettek! A világbajnoki serleget én hoztam haza és azóta is legbecsesebb ereklyeként őrzöm vitrinemben.


A hexasakkozónak mi a legfőbb erénye? Mitől lesz jó hexasakkos valaki?

Ugyanaz, mint a sakkozóké: a gyors helyzetfelismerés, a pontos számolás. A hexasakkban gyakorlatilag nincs elméleti felkészülés, ezért szinte minden parti új és nem lehet a megnyitási elméletre támaszkodni! Mindig újat kell alkotni, több a variációs lehetőség, ezért többet kell számolni. Ha ez valakinek jól megy, akkor jó hexasakkos lesz belőle. Ha bármelyik erős hagyományos sakkbéli játékos "átnyergelt" volna a hexára, nálunk is hamarosan a legjobb lett volna! Portisch Lajost szoktam felhozni példaként a hexasakk "hőskorában"...

Magyarországon és világszinten (nagyságrendileg) hány hexasakkozó van?

Nehéz erre akár becsült számot is mondani. Magyarországon dokumentáltan több száz azoknak a játékosoknak a száma, akik levelezési -, feladványfejtő - vagy tábla melletti versenyeken kapcsolatba kerültek a hexasakkal. Aktívan viszont egyre kevesebben játszanak! Ugyanez a tendencia a világban is: a hexasakk fénykorában, az 1980-as évek második felében kb. ezer-ezerötszáz ember kerülhetett kapcsolatba a XXI. század sakkjának is nevezett játékkal. Ezek többsége mind Európában, azon belül is a keleti blokk országaiban élt, ahol a rendszerváltozás után a megélhetés került előtérbe. A hexasakkozók többsége magányos "farkasként", egyesületi támogatás nélkül járt és jár ma is versenyekre.

Milyen gyakran jönnek össze a hazai hexasakkosok? Milyen gyakran van verseny?

A versenyek száma is egyre csökken. Kalocsán, Debrecenben, és néha itt Bátaszéken voltak versenyek az utóbbi években, illetve tavaly Lódi László, a korábbi Tamási versenyek szervezője rendezett Tatabányán egy sikeres emlékversenyt Bede István emlékére. Az idei emlékversenyt a koronavírus "elmosta", de a vészhelyzet nélkül is nagyon kevés verseny lett volna idén Magyarországon. 1981 óta van minden évben hexasakk országos bajnokság. A sor idén sem szakad meg: október 17-19. között Bátaszéken a "25 éves a város, 40 éves a hexasakk" mottó jegyében már a 40. országos bajnokságot fogjuk megrendezni ezúttal Dalos Endre emlékére. Az egykori bólyi, majd paksi játékos, teniszedző, csillagász nagyon sokat segített nekem a hexasakk népszerűsítésének elindításában. Endre sajnos tavaly decemberben elhunyt. Eddigi munkásságát szeretnénk megköszönni azzal, hogy az ő emlékének szenteljük ezt a versenyt.


 Utolsó nagyobb sikerem a 2010-s Buzási József Emlékverseny megnyerése volt
Utolsó nagyobb sikerem a 2010-s Buzási József Emlékverseny megnyerése volt

Neked hány jegyzett partid van ebben az ágazatban? Van közülük olyan, hogy legemlékezetesebb?

1990-ben kiadtam az addigi játszmáimat egy gyűjteményben: akkor 435-nél jártam. Egy év múlva, 1991-ben százasával beköttettem a játszmákat: 480 partinál jártam már. Azóta nem számolom őket, de mind megvannak: épp az elmúlt hónapokban rendszereztem az összes játszmámat időrendi sorrendbe, beleértve a hagyományos sakk-bélieket is. Az Európa- és világbajnoki címeimnél már kiemeltem a Marek Mackowiak elleni győzelmeimet. A legemlékezetesebb játszmám szintén ellene volt: 1983. április 24-én Varsóban tíz táblás mérkőzést játszott Magyarország hexasakk válogatottja Lengyelország legjobbjai ellen. 6,5:3,5-re győztünk és az első táblán életemben először sikerült legyőznöm legnagyobb nemzetközi riválisomat!


1983-ban Varsóban sikerült először legyőznöm Mackowiakot
1983-ban Varsóban sikerült először legyőznöm Mackowiakot

A legjobb sakkozók megélnek ma tudásukból. Hexasakk terén hogy van ez? Kifizetődő hobbi, "főállás", vagy inkább egy olyan időtöltés, amire szívesen áldoz az ember pénzt?

A hexasakkozóknál senki nem volt főállású játékos, bár az "átkosban" sokkal könnyebb volt a versenyzés: kikérő alapján jártunk versenyekre, néhányunknak heti munkaidő-kedvezmény is járt, de még így is inkább mi áldoztunk a hobbinkra! Nagyon kevesen voltunk, akiket támogatott sportegyesület a versenyekre utazásban...

Végezetül a mai, online világban az online sakk témakörét nem tudom kihagyni... azonban mégsem az egyszerű kérdést tenném fel, hogy mi a véleményed az online sakkozásról, hanem inkább az első (?) online bajnokság felidézésére kérnélek meg. 2000-ben, a kasparovchess.com kiírt egy online bajnokságot, ahova a szekszárdi Garay János Gimnázium csapatával neveztünk. Te (mint az informatika tanárunk és a sakkot jól ismerő ember) voltál a csapatkapitány és a "technikai segítő". Hogyan is nézett ez ki? Hogy ment 2000-ben az online sakkozás?

Én szívesen emlékszem vissza erre a 20 évvel ezelőtti versenysorozatra. Biztosan állítom, hogy ezzel az iskolai sakkcsapat világbajnoksággal messze megelőztük korunkat! Ma kényszerűségből online sakkolimpiát rendeznek a világon, de 20 évvel ezelőtt, amikor még számítógép sem volt minden iskolában, internet-hozzáférésről nem is beszélve, ez mindenképpen egy forradalmi vállalkozás volt Garri Kaszparov részéről. Ráadásul én rajtatok kívül még három csapatot neveztem be erre a versenyre: A bátaszéki II. Géza Gimnázium csapatvezetője papíron ugyan Pálffy Pál testnevelő-tanár volt, de én voltam ott is a tényleges irányító. A szintén bátaszéki Kanizsai Dorottya - és a szekszárdi Dienes Valéria Általános Iskola is az én vezetésem alatt indult az iskolai világbajnokságon, ami óriási élmény volt a benne résztvevő gyerekeknek és személy szerint nekem is! A technikai nehézségek jelentették már akkor is a legnagyobb problémát a játék során. A gyakori "lefagyások", internet kimaradások megnehezítették a játékosok és a csapatvezető dolgát, de azért a jó játéktudásnak köszönhetően mindegyik csapat sikerrel vett néhány fordulót. Én személy szerint is profitáltam az egészből, mert a verseny egyik adminisztrátora egy Szovjetunióból kivándorolt, akkor már New Yorkban élő személy volt. 2000 őszén családfakutató konferenciára utaztam ki az Egyesült Államokba. A visszafelé úton néhány napra megálltam New Yorkban vendégségben a kasparovchess.com munkatársánál és így az USA legnagyobb városát is egy kicsit megismertem.


Köszönöm a beszélgetést, és még hosszú, sakk-kal és hexasakk-kal töltött éveket kívánok! :)

Köszönöm szépen a lehetőséget! Köszönöm a jókívánságot!

(A fényképek alatt Rudolf László saját kommentárjai olvashatóak.)


2020. augusztus 22.


Interjú Mészáros Gyula nemzetközi mesterrel, edzővel

Mészáros Gyula június 8-án ünnepli az 53. szülinapját. Sokat tett a hazai és ezen belül a Tolna megyei játékosok fejlődéséért. Az ország egyik legjobb edzőjeként tartották számon - amíg itthon élt. Kalandos életéről, célkeresztben a Pakson töltött nyolc évéről, majd a Londonba való költözésről, felejthetetlen játszmáiról és megjelent könyveiről kérdezte Gál Péter.


Gyula! Az Atomerőmű SE egykori játékosa és edzőjeként elévülhetetlen érdemeid vannak Tolna megye sakkozásban. Kezdjük azonban az elején. Hogyan és mikor került az életedbe a sakk?

Még öt éves voltam, amikor a bátyám megtanította a lépéseket - azért, hogy legyen kit megvernie. Egy évvel később már nem játszott velem, mivel megváltoztak az erőviszonyok. Az általános iskola alsó tagozatában először Csetényi Mihály tanár úr (aki egyébként első unokatestvérem, csak harminc évvel idősebb nálam!), ismert sakkpedagógus, később Sipos Sándor tanár úr, mesterjelölt sakkozó tanított. Neki köszönhetem, hogy az országos úttörő olimpián a kisdobosok között - ez most a tíz éven aluli fiúk mezőnyének felelne meg - 4-5. lettem.

Megyénk sakkéletének egyik fontos állomása, amikor Paksra kerültél és a versenyzés mellett edzőként is segítetted a játékosokat. Pontosan mikor volt ez és mennyi időt töltöttél az ASE kötelékében? 

1995 és 2003 között éltem Pakson, tehát nyolc évet töltöttem el.

A paksi műhely kimondottan jól működött akkoriban (is). Olyan nagy nevű edzők voltak melletted, mint dr. Hazai László, Vidéki Sándor, Molnár Béla. Jöttek is az eredmények 2001-ben Fodor Tamás, Ács Péter, majd 2002-ben Berkes Fecó lett korosztályos világbajnok. Nagyjából 20 év távlatából hogy látod, mi volt a paksi siker(ek) titka? Ennyire olajozottan működött a gépezet, vagy ennyire nagy tehetségek voltak akkor?

Az 1995 előtti időkről nem tudok érdemben nyilatkozni, az viszont tény, hogy Vidéki Sanyi kezdett el Ács Petivel foglalkozni, Molnár Béla pedig az iskolákban indította el a sakkoktatást. Hazai Laci akkor került a képbe, amikor Sanyi és Ács Peti szülei között fagyossá vált a hangulat, engem pedig Béla hívott Paksra, hogy segítsek neki az utánpótlás nevelésben. Két lobbi "harcolt" tehát már a kezdetektől fogva Pakson: az egyik egy szigorúan elitista szemlélet, a másik pedig a tömegsakkot helyezte előtérbe. A helyi - paksi - gyerekbázis szűkös volt, ezért megyei, regionális merítést is vállalt a csapat, nem kis ellenérzést, irigységet, féltékenységet kiváltva ezzel országos és helyi szinten. Sőt, sajnos a csapaton belül is.

A paksi sikerek mögött értelemszerűen az atomerőmű által adott pénz áll, és mondjuk ez Ács Peti esetében teljesen igaz is, azért mondjuk én Papp Csabát sokkal inkább tartanám a sikerek kovácsának! Igen, jól hallod!... Nekem például sokszor az orrom alá dörgölték ifi versenyeken a különböző csapatok edzői, hogy "Persze, nektek könnyű, ott az erőmű, tele vagytok pénzzel!..." Én szégyelltem magam, és meg sem mertem mukkanni, hogy bocsi, de ÉN egy fillér fizetést sem kapok Pakson! És így is jöttem el onnan! Volt, hogy gyakorlatilag az életben maradást jelentette, hogy Decsre járhattam tanítani, mert a Paks nem fizetett sem Berkes Feri, sem pedig Fodor Tomi után. (Sőt, utánam Csom nagymester is javarészt ingyen edzette Ferit.) Mondjuk, nézhetjük ennek a másik, pozitív oldalát is. Például, ha engem megbecsültek volna Pakson, akkor Téged sem tanítottalak volna, meg sok mindenki mást sem. Nem azt mondom, hogy semmit sem kaptunk Pakson, volt, akit kifejezetten megjutalmaztak a világbajnoki aranyakért kapott állami pénzből. Tudom, hogy hihetetlennek hangzik, de én kaptam a legkevesebbet. Ennyit az olajozottan működő gépezetről. Szóval tehetséges gyerekek, áldozatvállaló szülők, fanatikus edzők, ez a siker titka.

Sajnos nem jött létre - bár tervbe volt véve - semmilyen műhely, legalábbis Pakson.

A 2000-es évek elején voltam olyan szerencsés, hogy cirka egy évig edzőmként tisztelhettelek. Aztán tanítványaidként azzal szembesültünk, hogy életed változik, külföld fele veszed az irányt. Merre indultál el és mi volt a motiváció? Új célok, új lehetőségek?

Paks után azért volt egy kis (nyolc évnyi!) miskolci kitérő. Ott hasonló problémákkal szembesültem, mint Pakson, mindenki féltékenyen őrizgette a maga kis "territóriumát", úgyhogy belefáradva az intrikákba, szabadúszó lettem. Azért közben elvégeztem a Testnevelési Egyetem szakedzői szakát, dolgoztam a Magyar Sakkszövetség Ifjúsági Bizottságának szakfelügyelőjeként, és tanítottam szinte mindenütt az egész országban. Versenyeztem otthon és külföldön, aztán egyszer kitaláltam, hogy borral fogok foglalkozni... így utólag belátom, hogy nem kellett volna! Cipész a kaptafánál, sakkozó meg maradjon a sakktáblánál!

Paks után viszont vajmi keveset tudok rólad, mindössze a közösségi médiából annyit, hogy Londonban élsz, és versenyzel is. Mesélnél arról, hogy a mostani életed hogy zajlik? Melyik csapatban, vagy csapatokban játszol? Csak a sakk (versenyek, tanítványok), vagy esetleg van más tevékenységed is? 

Nyolc éve élek Londonban, most kezdtem a kilencediket. Az első év nem volt annyira egyszerű, mert bár beszéltem angolul, az orosz és a spanyol tudásom megalapozottabb volt. Szerencsémre a kezdetektől fogva tudtam tanítani, de ez nem volt elég a megélhetéshez. Elvállaltam minden munkát: takarítást, kidobó ember voltam egy francia pezsgőbárban, költöztetésnél segédmunkás, sorban álltam színház és opera előadásokra szóló jegyekért. Versenyeztem is; volt, hogy a pezsgőbárból egyenesen - alvás nélkül - estem be a versenyterembe! Az utóbbi 5-6 évben teljesen lefoglal az oktatás, ki is hagytam néhány évet a versenysakkból, most kezdtem el játszogatni kisebb openeken. A csapatokat tekintve otthon a Kisújszállást gyengítem, Londonban a Hendon és Barnet Knights-ban (helyi liga, illetve az otthoni NB-I/B-nek megfelelő bajnokság) játszom, de csak ha fontos meccs van. Nagyon sok tanítványom van, egyszerűen nem marad időm semmi másra, mint tanításra!

A sakk mellett homályosan beugrik, hogy kacérkodtál valamilyen küzdő sporttal. Mi volt ez? Még mindig jelen van az életedben, vagy más "hobbid" van? 

A nyolcvanas évek végén Szegeden, még egyetemista koromban, egy évig aikidóztam, amit egy focizás közben szerzett bokatörés miatt, sajnos abba kellett hagynom. Amikor Miskolcra költöztem, kiderült, hogy a helyi dojo (edzőterem), gyakorlatilag a szomszédomban van. Elmentem, aztán majdnem hat évig rendszeresen jártam edzeni heti (gyakran napi) több alkalommal. Az aikidonak egyébként szó szerint az életemet köszönhetem! Négy évvel ezelőtt kaptam egy infarktust (konditeremben voltam előzőleg edzeni). Nem volt annyira szörnyű, nem is estem pánikba, de a páromnak volt annyi lélekjelenléte, hogy kihívta a mentőt. Akkor haltam meg, amikor már minden készen állt, többek között az újraélesztésemre is. Két perc alatt visszahoztak, majd a kórházban megkatétereztek; az orvos azt mondta, akkora rög szakadt le, hogy egy elefántot is meg kellett volna azonnal ölnie, és hogy óriási szívem van. (Most az jutott az eszembe, hogy Pakson ezt balekságnak nevezték). Három nap múlva egyenesen az intenzív osztályról mentem tanítani, két hét múlva konditerem, négy hónap múlva újra száz kilót nyomtam (a súlyemelés amúgy nem volt ajánlott). Mindamellett, hogy túléltem a halálom, a szívem sem károsodott, ami ilyenkor ritka dolog. A másvilágon sajnos nem találkoztam sakkozóval, pedig akadnak, akik úgy mentek el, hogy nem adtak revansra lehetőséget. De ami késik, nem múlik!...

Az edzések mellett a publikálásban is jeleskedtél. A Mattolna újságban az elemzéseid, írásaid mellett a Blokád című könyv fordítása is a te nevedhez köthető. Emlékszem, hogy komoly anyagot (és tudást) gyűjtöttél az ellentétes színű futóvégjátékokról is. Ez végül megjelent, vagy még mindig a fiókodban vár megjelenésre? Esetleg más írásodat olvashatjuk valahol, tanulhatunk belőle?

Az ellenkező színű futókról megjelent a könyvem, és szerénytelenség nélkül állítom, hogy igen jól sikerült, persze egy-két kisebb hiba akad benne. Két jó hírem is van ezzel kapcsolatban! Ez első, hogy nemsokára megjelenik magyarul is a kissé átdolgozott kiadás (a könyv csak angolul lett kiadva), valamint Berkes Ferivel írjuk a második kötetet! Ezen kívül - kihasználva a koronavírus miatti karantén adta többlet időt - több könyvet is elkezdtem írni a motívumokról és a támadásvezetésről. A motívum első kötete kész, most tördelik, egy-két hónapon belül megvásárolható lesz.

Edzőként érdekelne a véleményed az online oktatásról. Tartasz te is Skypeon edzést?

Én is oktatok online, de csak ha nincs más lehetőség. Tudod van óraadó, és van edző. Az online oktatás személytelen, egy edzésnek mindig többnek kell(ene) lennie, mint egyszerű anyagátvitelnek, vagy anyagleadásnak. Erről hosszan lehetne értekezni, cirkalmasan is meg tudnám fogalmazni, de nem akarom. Természetesen különbséget kell tenni amatőr és profi, gyerek és felnőtt között, de az online edzés sokszor olyan, mint zokniban lábat mosni, vagy ami még riasztóbb, olyan, mint az alkoholmentes sör. 

Van neked olyan, hogy kedvenc, vagy felejthetetlen parti? Vagy felejthetetlen sztori, győzelem, esetleg vereség?

Sok fontos és szép győzelmet arattam, és persze fájó vereség is akadt bőven. Egy játszma azonban "kilóg" a többi közül mindenféle szempontból. Boszniában Zenicán játszottunk Sebestyén Balázzsal és Pataki Győzővel egy körversenyen, amelyet a bosnyák csapatom rendezett az egyik elhunyt csapattársunk emlékére. Azt tudni kell, hogy Ács Peti, Berkes Feri, Tóth Lili is játszott a Zenica csapatában, és a verseny megnyitóján külön megtapsoltak a Zenicáért tett érdemeim miatt. A verseny a helyi Hotel Rudar (azt hiszem bányászt jelent) egyik kistermében zajlott, ami akkora lehetett, mint a decsi sakk-klub, szóval a tíz játékos kényelmesen elfért. Hat bosnyák, három magyar és egy fiatal szerb nemzetközi mester alkotta a mezőnyt. Az utolsó előtti fordulóra kiderült, hogy a legerősebb bosnyák mester és a fiatal szerb játékos közül kerül ki a verseny győztese. Ne feledjük, alig néhány évvel vagyunk a véres és kegyetlen polgárháború után, amit a város lakói is megszenvedtek. Finoman fogalmazva a helyiek nem igazán kedvelték a szerbeket - érthető okokból kifolyólag. Rám hárult az a hálátlan feladat, hogy az utolsó előtti fordulóban megállítsam a szerb fiút - de semmiképp se veszítsek! Átlagosan 150-200 néző követte a partikat (tehát többen, mint egy átlagos magyar NB-I-es focimeccsen), viszont az ominózus partira úgy 1500-an jöttek el! Nem túlzok, tényleg annyian voltak! A hallban egy gombostűt sem lehetett leejteni, a játékteremben pedig a szokásoshoz képest kétszer annyi, vagyis 300-350 ember zsúfolódott be. Az emberek egymás vállába kapaszkodtak, behajoltak a sakktábla fölé, a fejük néhány centire volt csak az arcomtól. Így indult a játszma!...

Amikor végül ellenfelem feladásra kényszerült, akkor "elszabadult a pokol"! Az emberek kiabálni kezdtek, mindenki kezet akart velem fogni, átöleltek, csókolgattak, sokan sírva fakadtak!... Egy pillanatra végigfutott az agyamon, mi lett volna, ha veszítek, de ebbe komolyan bele sem mertem gondolni! Leültettek egy asztalhoz, hoztak sakktáblát, meg kellett mutatnom a kombinációkat, és az épületen kívül állóknak, akik nem tudtak bejutni, kiabáltak ki, hogy - "Nyert a magyar, nyert a magyar!""

Mivel telik, hogyan áll össze egy napod, heted?

A heti beosztásom a vírus előtt nagyon egyszerűen nézett ki: tanítottam reggeltől estig, hétfőtől vasárnapig. Azért rendszeresen látogatom a konditermet, meg összejárunk néha a barátokkal. Fodor Tomi szintén kijött utánam Londonba, közösen vezetünk egy hétvégi sakkiskolát, és Tancsa Robival is szoktunk találkozni!

Zárszóként áruld el, vannak még magyarországi tervek, vagy London tűnik a "végállomásnak"?

Jó kérdés!... Magyar vagyok, magyarnak születtem, ezen nem tudok, és nem is akarok változtatni. Nem kalandvágyból jöttem Londonba, mint ahogy a többi több százezer angliai magyar sem; a hivatalos statisztikát szorozd meg legalább tízzel! Szeretnek és megbecsülnek, ami a pénz mellett legalább annyira fontos. Bár nyitott vagyok sok mindenre, nem hiszem, hogy otthon adódna csak töredéke annak, amit itt megkapok. Lásd Paks. Szóval egyelőre maradok Londonban.

Köszönöm a válaszokat! Nagyon Boldog Születésnapot és további sikereket, jó egészséget kívánok!

2020. június 06.




Interjú Berkes Ferenc nagymesterrel

Berkes Ferenc, nagymester, korosztályos világbajnok, nyolcszoros magyar bajnok, sakkolimpikon. Tolna megyeiknek az egyik legkedvesebb játékos, akinek a fejlődését kicsi kora óta követjük, szurkolunk neki. Gál Péter a mostani napjairól, terveiről, az online sakkról és a csapatbajnokság folytatásáról kérdezte.

Fecó! A hazai sakkelit tagja vagy, de nemzetközi szinten is a top 100-as listában találjuk a neved. Ha jól számolom (saccolom) nagyjából 30 évet töltöttél eddig a sakktábla mellett. Megélhetés, játék, sport? Ennyi idő után hogy tekintesz a sakkra?

Remekül saccolod, pont 30 éve kezdtem el sakkozni. Megélhetés, játék, sport - mindhárom egyszerre! Talán a játék rész picit eltolódott a megélhetés irányába. Az elmúlt két évtized egyébként erősen eltolta a sakkot a sport irányába, sokkal pörgősebb és feszültebb lett a versenyek légköre!

Egy ilyen szintű nagymester, mint te vagy, mennyit tölt napi szinten a sakk-kal? Vagy inkább úgy kérdezem, hogyan néz ki egy napod?

Nincsen profi napi rutinom, általában a versenyekhez igazítom a felkészülésem ritmusát. Feszített tempó mellett főként a megnyitási hézagok kijavítása és a partijaim kielemzése élvez prioritást, hosszabb verseny-szünetek esetén pedig az alapozás, ötletek gyűjtése, fontosabb szaklapok átfutása, eszmecserék a barátokkal és edzőtáborok szervezése a megszokott. Nehéz pontosan megállapítani, hogy mennyit edzek, mert edzőtáborokban a napi 7-8 óra az fix, viszont otthon erősen befolyásolja a családi életem. Talán 3-4 óra mély és szigorúan véve értékelhető edzést végzek el, de ebben nincsen benne, amikor egy kávé mellett átgondolom a konklúziókat, megtervezem a másnapi munkát, felhívom valamelyik barátomat és villám eszmecserét hajtunk végre egy kritikus állásra - ami viszont a továbblépéshez nélkülözhetetlen! Egyébként talán leghasznosabb és meghatározó része a felkészülésemnek az edzőpartik váltása erős nagymesterekkel. Erre mindig szánok időt. Hitvallásom, hogy a minőségi munka sokkal többet ér, mint a fáradt alibizés napi 6-8 órában!

Egy nap, vagy egy hét után érdekelne, hogy egy éved hogyan épül fel? Nézzük például a 2020-at, milyen versenyek voltak tervben?

Erre a kérdésre a legnehezebb válaszolnom, mert a tavalyi év kegyetlen nehéz volt! 2019-ben túlvállaltam magam, november végén már csak hálni járt belém a lélek. Megfogadtam, hogy 2020-ban nem terhelem túl magam, családra több időt szánok. Január közepén megnyertem egy dán GM-kört, fizikálisan és mentálisan is egyre jobban éreztem magam. Nagyjából február közepén készítettem el a versenytervemet: Tavaszi fesztivál, egyéni Európa-bajnokság, Sakkolimpia voltak a kiemelt és fix programok, ezekhez pedig még szervezés alatt álltak a keretprogramok, mint edzőtábor, felhozó versenyek, stb.

A koronavírus azonban áthúzott mindent. Úgy gondolom, hogy ebben az évben előre te sem tudsz tervezni. Miben változtatta meg ez az edzésed, készülésed? Egyáltalán van olyan verseny most, amire tudsz készülni?

Viszonylag gyorsan realizáltam, hogy most az alapozás és lassú építkezés időszaka jött el. Ez nem esik nehezemre, mert már besokalltam a tűzoltó munkáktól, hiányzott valami mélyebb és alkotóibb időszak. Október környékén várhatóan újraindulnak a fontosabb versenyek, addigra szeretném magam jó állapotba felhozni.

A vírus és a karantén kapcsán adódik a kérdés, hogy mi a véleményed az online versenyekről? Játszol te is online? 

Az online versenyek nem az én műfajom. Sok oka van, hogy miért nem szeretem: 1. Nehéz a csalást kiszűrni. 2. Rengeteg információt kiad magáról a játékos - ami később fontos helyzetekben visszaüthet. 3. A hangulatát nem érzem át, hiányzik a személyes jelenlét. 4. Picit buli jellege van - ami ellen nincsen kifogásom - , de akkor már inkább a barátaimmal játszom és beszélgetünk, sztorizunk közben. Kizártnak tartom, hogy hosszútávon helyettesítse a profi versenyeket, inkább a palettát szélesíti!

A nagymesterekről az átlag sakkozó fejében az a kép él, hogy már nem edzővel, hanem elemző partner(ekk)el fejlődik. Megtudhatom, hogy te most kivel, vagy kikkel edzel, elemzel?

Így van, gyakoribb az edzőpartnerekkel, szekundánsokkal való együttműködés, bár egy jó edzőt ez nem pótolhat! Márkus Robi, Lupulescu Constantin, Sedlak Nikola évek óta a fix edzőpartnereim, de mellettük még sok játékossal konzultálok, "gyakorló partizok". Ez rendjén van, több szem, többet lát, viszont nem pótolhatja az egyedül elvégzendő edzést!

Nevelőegyesületed, az ASE Paks színeiben játszol a hazai csapatbajnokságban. Pár napja hozta meg a döntést a Magyar Sakkszövetség, hogy az elmaradt két fordulót augusztus 30-án és szeptember 13-án kell majd lejátszani. Mi a véleményed erről?

Az Atomerőmű Sportegyesületének sokat köszönhetek, 25 éve vagyok a tagja, sok víz lefojt azóta a Dunán. A csapatbajnokság kijelölt időpontjait kaotikus és hirtelen döntésnek tartom, ami csak nehezíti a visszarendeződést. Ez egy nehéz év, lezárnám a csonka szezont és óvatosan megreformálnám a rendszert. 

Köszönöm a válaszaid! Továbbiakban is sok sikert és jó egészséget kívánok! 

2020. május 15.

© Tolna megyei sakkszövetség
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el